Minden lehetséges
annak, aki hisz! (Márk 9:23)

Ági nevű olvasónk írta:

Ő mindent helyreállít

Három éve ismerem JÉZUS KRISZTUST, három gyermekem van, és tizenhét éve vagyunk házasok a férjemmel. Tizennégy éven keresztül borzalmas volt a házasságunk, a párom elhagyott, más nőkkel élt együtt, játék termekbe hordta a pénzt, a válás szélén voltunk. Az unokatestvérem azt mondta: csak ISTEN tudja megmenteni a házasságunkat, és Ő mindent helyre állit. Nem tudtam mit tenni, azt gondoltam, ha elmegyünk a férjemmel, ki tudja, hátha igaz, amit mondtak. Az Úr az én tanúm, hogy megtörtént! DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!

Azóta bodog házasságban élünk, a családban több mint 25-en átadták az életüket JÉZUSNAK. Ha mindig is tudtam volna, hogy milyen ez a szeretet, amit az ÚRTÓL kapunk minden percben - nem haboztam volna megtérni. Ugyanis vagy öt hónapon át beszélt az unokatestvérem JÉZUSRÓL, de DICSŐSÉG AZ ÚRNAK hogy megismerhettük őt!

Az ÚR ÁLDJON MEG TÉGED AKI OLVASod most - BÍZZ AZ ÚRBAN, NE ADD FEL, TARTS KI.


Olvasónk küldte:


Az alábbi csoda-történet ékes bizonyítéka annak, hogy az anyák imája hogyan hatol fel a kegyelem királyi trónjához! Sőt, szövetségi ígéretünk alapján az Úr gondot visel szeretteinkről, egész háznépünkről is.

2002.05.31-én, 31 évesen motorbalesetet szenvedtem, három héten keresztül édesanyámnak azt mondták az orvosok, nem biztos hogy a fia megéli a reggelt.

Már a baleset pillanatában éberkómába estem.Több mint négy órás agyműtétem volt, és akkor édesanyám a legjobb orvoshoz fordult. Jézus krisztuson keresztül az Úrhoz, mint ahogy édesanyám szólítja az Atyát, minden pillanatban hozzá imádkozott és tudta, érezte minden rendben lesz.

Mikor azt mondták neki az orvosok, ha életben is maradok, nem fogok tudni járni és beszélni, de anyukám tudta, hogy olyan leszek mint régen. Négy és fél hónap múlva felébredtem a kómából. Édesanyám pont ott volt, rámnézett és megkérdezte: tudod,ki vagyok én? Csak bólogatni tudtam, de azért ő magára mutatva mondta könnyes szemmel: én vagyok az anyukád!

Nyolc hónapig voltam kórházban, ezalatt újra tanultam járni és beszélni. Az anyukám erős hite az Úr - ahogy ő mondja: Jézus Krisztus - által meggyógyított engem. Azóta megtértem és most már én is elhiszem, hogy Istennek terve van az életemmel.


Olvasónk írta:


Harmadikos lehettem, amikor mintegy belső sugallatra, szinte egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy a segedelmem nem a templomba járásból, hanem az őszinte imából fakad. Ettől a perctől kezdve problémáim és gondjaim forgatagában mindig az Úrhoz, az egy Igaz Istenhez kiáltottam, hogy segítsen...

Mára megértem a 23. életévemet, láttam sok tragédiát, láttam emberek életét tönkremenni, és tudom... látnom kellett, hogy megértsem... létünk igazi forrása, csakis Isten lehet, életünk célja a szeretet kell legyen, mert aki ezt követi, soha el nem téved.

Bizonyos pillanatokban, helyzetekben különös álmaim vannak, melyek gyakran egy következő eseményt jeleznek... és megtörtént, hogy olyan dolgokat tanultam meg egy éjszaka alatt, amit normál ésszel nem lehet megmagyarázni...

És én is láttam az előttem leírt egyenruhás sereget harcolni... sötét sokfejű szörnyekkel, hatalmas csata volt, amelyet \"kivülállóként\" egy térrel és idővel nem leírható helyen vívtak... egy olyan helyen amit nem tudok leírni...

Két gondolattal tértem \"vissza\" erről a helyről, és olvasva a leírtakat, mindannyiunk igazabb életéért ajánlom figyelmetekbe:
1. Segedelmetek az Úr, az egy Igaz Isten, aki Őt keresi, az az Életet keresi, és aki megtalálja az az Életet találja meg. Bízzatok az Úrban, kiáltsatok az Úrhoz, és vigyétek el, valljátok meg bűneiteket az Úrnak... mert sosem késő. A szabadítás közel...
2. Szeressétek egymást, felebarátaitokat, mert a szeretetnél hatalmasabb erő nem létezik... erről ismerhetők meg Isten gyermekei.

Különös és furcsa borzongással ébredtem... lassan de tagolva megismétlődött e két gondolat a fejembe, majd mély megnyugvás és szeretet kerített hatalmában... és éreztem senkit nem tudok gyűlölni... a gyűlölet egyszerűen eltűnt...


Olvasónk küldte:


Lassan két éve annak, hogy megtértem, befogadtam az Urat. Valahol olvastam: ha valaki elkötelezi magát Isten mellett, fokozottan érdekessé válik a gonosz számára is. Egy ilyen „támadás” vagy kísértés igaz történetét írom le a saját életemben - tanulságul.

Az, hogy megtértem, nem járt automatikusan azzal, hogy férjem is felismerte volna ennek jelentőségét. Ő nem hisz az Úrban, sok vitánk van erről, amelyeket nem én Kezdeményezek, vagyis jobban zavarja az én hitem, mint engem az ő hitetlensége. Leginkább imádkozom érte. Persze nehéz így, amikor az ember felemás igában van. Sok dolgot nem tehetek meg, például nem járhatok gyülekezetbe sem. Szomorú vagyok, hogy nem egy irányba tart a családunk, hiszen ez gyerekeink számára is fontos lenne.

Ez a sok szenvedés hozott magával egy érdekes dolgot. Megismerkedtem egy keresztény fiatalemberrel. Házas, gyermekei vannak, s az egész család Istent szolgálja. Régóta ismerem őt, bár nem mondhatnám, hogy néhány mondatnál többet váltottunk valaha is. Viszont tudom, mit tesz az Úrért, milyen "jó és hű szolga". Magam sem tudom, hogy történt, de egyre többet kezdem rá gondolni. Azt vettem észre, hogy már ő tölti ki az egész agyamat. "Mennyivel jobb férj lenne ő a számodra, biztos megbecsülne. Értékelné a hited, még az is lehet, hogy közelebb kerülnél általa Istenhez. Itt a nagyszerű alkalom, hogy levesd a felemás igát! Nála jobb társat nem is találnál!" Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben! Úgy éreztem, megőrülök, ha nem lépek ebben az ügyben!

Már úgy két napja tarthatott a dolog. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat munkával, nem ment, csak rosszabb lett. Fojtogatott az egész. Nem bírtam aludni, imádkoztam éjjel, nem ment el tőlem mégsem. Nappal, ha nem látták, felváltva imádkoztam és sírtam. Elolvastam a Bibliában Dávid és Betsabé történetét, de csak rosszabb lett!

Emlékszem a percre, amikor megtörtént: az Úr mondta, rávezetett, hogy ez a gonosz ármánykodása. Nem egyszerű! Első lépésben úgy tűnt, hogy ez egy jó dolog lenne, közelebb kerülnék Istenhez, szolgálhatnám Őt. Az, hogy gyerekeim vannak? És neki is? Ó, hát majd az Úr elintéz mindent! A gonosz a jó köntösébe bújva jött hozzám, és minden szava
hazugság volt! Aztán adott nekem az Úr valamit. Éppen a neten nézelődtem, amikor rátaláltam egy videóra, amelyben egy pásztor arról beszélt, milyen hatalommal vagyunk felruházva. Igehelyekkel alátámasztotta: nevezzük néven a gonoszt és parancsoljuk meg neki, hogy távozzon! [A fügefa kiszáradása - Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe!- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az
megtörténik-, annak meg is adatik az. (Márk11:22,23)]
Fel vagyunk mi is hatalommal ruházva, hogy a gonoszt kiűzzük, gyógyítsunk: hittel, Isten erejével, Jézus nevében!

Megtettem hát, nevén neveztem, és megparancsoltam Jézus nevében, hogy távozzon. Nem kellett várnom, azonnal megtörtént a változás. Gonosz gondolat nem fér hozzám azóta. Nem tettem rosszat, nem adtam oda magam a gonosznak, nem tudott rávenni, hogy bűnt tegyek. Itt volt, de elment. Azóta gazdagabb lettem néhány dologgal: tudom, hogy nem várhatom Istentől, hogy helyettem cselekedjen. Nekem kell tenni (szólni a hegynek). Az ima fontos, de tett - hitből fakadó tett - nélkül mit sem ér. Tudom, hogy Isten számára fontos vagyok. Rávezet dolgokra, szelíden terel.

"Azokat pedig akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak nem árt nekik, betegekre teszik rá akezüket, és azok meggyógyulnak." (Márk16:16-18)

Számomra ez a történet két dolgot mutat be:
Isten Igéjét ismerni LÉTFONTOSSÁGÚ, hiszen CSAK így tudunk különbséget tenni jó és gonosz között. Amikor helyzetbe kerülünk – és kerülünk! -, mint a testvérünk is, többnyire pontosan tudhatjuk, Isten Igéje alapján mit kell tennünk. S HA azt tesszük, vagyis Isten Igéjén maradunk annak ellenére, hogy az eszünk mást mond, vagy mások másként látják, megmenekülünk.

Legalább ennyire fontos: van hatalmunk a gonosz és minden munkája felett! Ellene állhatunk az ördögnek, és annak EL KELL FUTNIA tőlünk. Nincs más választása. A kísértés elhagy, és mi elkerülhetjük a gonosz helyzetet, csapdát.
Ám ha mégsem voltunk elég éberek és mégis csapdába esünk, jó hír – van szabadító! Az Úr szeret, és ha felismerjük, hogy csapdába ejtett a madarász, és kiáltunk Hozzá, Ő onnan kiszabadít.
(Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt 91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.)




Szeretettel köszöntelek benneteket Jézus nevében. Depresszióban szenvedtem és pánikbetegségben, másfél évig szedtem a gyógyszereket, de a végén már azok sem használtak. Kevés hiányzott hozzá, hogy megőrüljek. S mikor már nem volt semmilyen kilátás, akkor egy gyülekezetbe elmentem, ahol kézrátétellel imádkoztak értem, és Jézus teljesen meggyógyított. Most október elsején múlt két éve, hogy ez történt - dicsőség Istennek! Ámen


Istennek az állatainkra is gondja van

Zsuzsanna olvasónk küldte:
Szomszéd nénink kórházba került, és mi fogadtuk be öreg kutyusát. Eleinte jól érezte magát nálunk, de azután egyre apatikusabb lett, végül már nem evett-ivott, és ki sem jött a kosarából. Aggódtam, hogy talán már meg sem éri, hogy gazdiját viszontlássa. Kézrátétellel imádkoztam érte Szent Szellem által. Az ima után szinte fellelkesült. Azóta is élénk, boldog, naponta viszem sétálni, ilyenkor úgy nekiindul, hogy alig tudom követni. Dicsőség az Úrnak!

Egy régebbi hasonló bizonyságom is van. Volt egy kutyusunk, Buksi, öreg volt, már nem él. Évekig epilepsziára erős gyógyszereket kapott. Ennek ellenére rohamai már naponta többször is jelentkeztek, az állatorvos a betegség súlyosságára és gyógyithatatlanságára való tekintettel elaltatást javasolt, ami másnapra volt megbeszélve. Este kimentem, hogy imádkozzam érte.

Előtte még nem imádkoztam állatért, de nagyon sajnáltam a kutyát, akiről az állatorvos lemondott. Tudtam, hogy az epilepszia démonikus, a démonok pedig rettegnek Jézus Nevétől, és vérétől, ezért imámat erre alapoztam. Másnap a kutya teljesen tünetmentes volt. A következő hét minden estéjén imádkoztam érte. Ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, többé nem jelentkeztek nála a rohamok! Amikor elmondtam az állatorvosnak, hogy a kutyus tökéletesen kigyógyult az epilepsziából, csak annyit mondott:"ilyen nincs!" Azonban Istennél minden lehetséges!


Olvasónk küldte:

Hétfõn az iskolaorvos szívzörejt hallott 12 éves kisfiamnál és másnap a háziorvosunknál kellett jelentkeznem vele. Este megvallottam, hogy a fiam Jézus sebeiben meggyógyult és kértem Istent, hogy a háziorvos ezt erõsítse meg. Tegnap elvittem hozzá, aki azt mondta, hogy semmi zörejt nem hall, és nincs semmi baj a szívével. Áldott az Úr neve, hatalmas, jóságos kegyelmes, irgalmas, megbocsájtó Isten Ő, aki ma is csodákat cselekszik!!!!!(2008.10.09)



Vissza a lap tetejére>>


Olvasónk küldte:

Kenneth Copeland: Lépd át a hitvonalat c. tanításával kapcsolatban szeretnék egy bizonyságot elmondani:

Ezt az áldott tanítást már régebben is megkaptam, és mint most, már akkor is nagyon szíven ütött. Újra és újra elolvastam, hogy minél jobban átjárja az elmémet, szívemet, megerősítse a hitemet. Szükség is volt, és persze mindig is van rá!

A lányom két gyermekét egyedül neveli, emellett dolgozik és egy nehéz egyetemi tanulmányt folytat. Egy tantárggyal már hosszabb ideje nem tudott megbírkózni, több sikertelen vizsga után a kudarc legyűrte, és fel akarta adni. Ekkor kaptam meg ezt a tanítást. Odaadtam neki, hogy tegye teljes mértékben magáévá ezt az üzenetet, lépje át a hitvonalat, és meg fogja tapasztalni Isten segítségét, csodatévő hatalmát.

Ezt meg is tette, és az újabb kudarc várása helyett reménységgel ment a vizsgára, mintegy utolsó lehetőségként. Ha ez nem sikerült volna, a további ingyenes tanulmány lehetősége számára elvész, így kénytelen lett volna azt anyagiak hiányában feladni. Természetesen eddig is sokat tanult és most is ugyanúgy, de mint mondta, a hatalmas mennyiségű tananyagból mindenkitől lehet olyat kérdezni, amire nem tud felelni, és máris kész a bukás. Így hát csodára várva, megerősödött hittel indult el.
Imában támogattam.

Jött a telefon: boldogan újságolta, hogy a vizsgája sikerült! A vizsgáztató a felelete végén feltett neki egy kérdést: " Hisz a csodában? Mert most átélhet egy csodát." A lányom ezt úgy vette, mintha személyesen az Úr feleletét hallaná az ő csodaváró hitére.

Dicsőség az Úrnak!
Ez a tanítás hozott áttörést a lányomnak a tanulmányaiban, mert nem adta fel, hanem hisz abban, hogy Isten segítségével végig fogja csinálni.


Zsuzsanna olvasónk küldte:

Egy nagyon aktuális bizonyság:

Egy alkalommal nem tudtam dolgozni menni, mert az influenza miatt erőtlenül, rossz közérzettel szenvedtem. Kerestem az Urat, és elmondtam neki, hogy van egy fontos dolog amit senki nem fog megcsinálni másnap a munkahelyemen. Most mi lesz, hiszen nagyon beteg vagyok. Ekkor egy csodálatos érzés töltött el: éreztem Jézus jelenlétét a szobában. Nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, hogy alig birom elhordozni az Úr csodálatos jelenlétével elboritó hatalmas érzéseket. Látni nem láttam Őt, csak átéltem.

Csodálkozva kérdeztem: Mi volt ez Uram? A választ az előttem lévő Bibliámat kinyitva vártam. Szinte kinagyitva ezek a sorok jelentek meg a szemem előtt:
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és mondta:Kicsoda illetett engem? (Mk.5.30.) Nekem ez az ige élő és ható volt! Hullt a könnyem, és megköszöntem Jézusnak, hogy a kérdésemre azonnal válaszolt az Igén keresztül.

Azonnal meggyógyultam, sőt, energikusan és vidáman mentem másnap dolgozni.


Olvasónk küldte:

M. Klára írta:
ˇ"Apukám feleségéért (Katica) kértem imát a Vidám Vasárnaptól, mert mellrákot diagnosztizáltak nála. Ez pár hónapja volt. Ő 75 éves, és közben volt egy műtétje, tegnapelőtt derült ki, hogy minden lelete negatív!!!"


Olvasónk küldte:

D. Edit olvasónk írta:
A migrénemből kigyógyultam, és leszoktam a dohányzásról, ami csak Ö általa sikerült.




B. Attiláné kiegészítése korábbi bizonyságához:
A múltkor már írtam Attiláról, autista kisfiamról, akin megláttam Jézus dicsőségét csodálatos gyógyulásában.

Amikor megtudtuk, hogy Attila beteg, még férjes asszony voltam két gyermekkel. A férjem nem akarta mindezt felvállalni, ezért kilépett az életünkből. Én ott maradtam a két gyermekkel lakás nélkül, pénz nélkül. Még ekkor nem ismertem Istent. Attila fiam ekkor még nagyon rossz állapotban volt, és ott volt a kisebbik fiam Csaba is, akikről gondoskodnom kellett, de elhelyezkedni nem tudtam, hiszen a beteg gyermekemet nem tudtam óvodába járatni.

Amikor megismertem az Urat, minden megváltozott - amikor Jézus berobbant az életünkbe, és letarolta a sátánt. Ennek majdnem öt éve. Most van egy lakásom, munkám, a gyermekeim iskolába járnak, és bár most is vannak próbák az életemben, de tudom hogy az Úr a szabaditó, és minden gondomat megoldja, és csak nála van békesség. Nem félek a jövőtől, mert Jézus a holnapnak is Ura. Dicsőség az Úrnak az ő kegyelméért, és irgalmáért. Áldott legyen Jézus neve!

B. Attiláné:

A kisfiam, Attila 11 éves autista gyermek. Hat éves korában kimondták rá az orvosok, hogy soha nem fog beszélni, vagy magát ellátni. Miután megtértem, és segitségül hivtam az Urat a fiam gyógyulásáért, Attila olyan szintű fejlődésen ment keresztül, amelyben csak reménykedni tudtam. Most normál iskolába jár, beszél, egyedül öltözik, ellátja magát.

Dicsőség az Úrnak!


ÁLOM


Egy testvérünk életében valami történt, felmerült egy olyan probléma, amin nagyon csodálkozott, sehogy sem értette a történteket, és megkérdezte az Urat, hogy mi ennek az oka?

Néhány napig semmi sem történt, de egy éjszaka álmot látott: mély, sötét kút mélyén találta magát. Ahogy körbenézett, a félhomályban egy lépcsőt látott felfelé. Nagyon megörült, mert úgy gondolta, így könnyen kijuthat az odafent látott nagy fénybe, hiszen itt semmi keresnivalója. Tudta, hogy erősek a lábai, jó fizikai kondícióban van, kétsége sem volt, hogy menni fog a dolog. Megindult a lépcsőn, de kiderült, hogy egyes fokok erősen síkosak, mások töröttek, ezért többször visszacsúszott a kút aljára. Újra megindult és egyre feljebb jutott, már majdnem a kút pereméhez ért, de akkor végleg megakadt, mert néhány fok hiányzott, sőt újra a kút fenekére esett vissza. Rádöbbent, hogy mégsem tud kijutni! Elkeseredésében felkiáltott az Úrhoz.

Akkor egy hang szólt hozzá: „ne a testi erőddel és értelmeddel akarj megtenni dolgokat, ne bízz a saját erődben, sem a saját eszedben, képességeidben. Hívd segítségül az én nevemet, és megszabadítalak.”

Ekkor az Úr Jézust hívta segítségül, a következő pillanatban pedig minden akadály nélkül felfutott egy fehér lépcsőn, és már kint is volt a fényben.

Péld 3:5 Bizodalmad (egyetért, hisz, bizalommal van, alárendelt (-té válik), engedelmeskedik, bízik) legyen az Úrban teljes (minden, teljes, egész) elmédből (szív); a magad (saját) értelmére (bölcsesség) pedig ne támaszkodjál (saját bölcsességedben ne bízz).

Zsolt 50:15: hívj segítségül engem a nyomorúság (kínzás, gyötrődés, terhelt, üldözés, megpróbáltatás, baj) idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.



Vissza a lap tetejére>>




Látomásban egy testvérünk a következőt látta: fákat látott, sok fát. Egy részük vakító fényben fürdött, és csodálatos, érett, látványos gyümölcsökkel volt tele. Ezeknek a fáknak látta a gyökerét is, amely a vízbe ért. Messzebb árnyékban levő fákat látott, és rajtuk éretlen, zöld gyümölcsöket. Még távolabb pedig már teljes homályban, szinte sötétben álltak a fák, és ahogy elkezdtek teremni, fekete gyümölcsök képződtek rajtuk.
És hallott egy hangot: csak az tud jó gyümölcsöt teremni, aki a világosságban jár.

A látomás egyértelmű: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” – mondja Jézus a Ján 8-12-ben. Tehát aki Őbenne van, és a vízbe ér a gyökere, vagyis az Igéből táplálkozik (Zsolt.1,3), Vele van folyamatos kapcsolatban, az jó gyümölcsöket terem.

Aki nincs szoros kapcsolatban az Úrral, vagyis az Ő Igéjével (mert olyan a kapcsolatunk a testté lett Igével, a feltámadt Krisztussal, amilyen az írott Igével, hiszen a kettő el nem választható) – az a Biblia szerint csecsemő keresztény (a Korinthusbeli hívőkhöz hasonlatosan), és az bizony csak zöld gyümölcsöket képes hozni, amelyek nem tudnak beérni, azaz tulajdonképpen nincs is gyümölcsük (Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ján 15:2).


Akik pedig sötétségben járnak, Isten nélkül, azok a sötétség gyümölcseit hozzák (Gal.5,19-25. Ld. lentebb.)

És mik a gyümölcsök ebben a látomásban? Véleményem szerint az egyes emberek életében termő gyümölcsökről van itt szó, illetve arról, amit valaki személy szerint megterem (cselekszik). A világosságban álló fák a Szent Szellem gyümölcseit termik meg (szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.), amiről egyik írásunk is beszél (ld.az írás alján). A sötétség gyümölcsei pedig az alább felsorolt bűnök, amit a test cselekedeteinek nevez a Biblia. Az Ef.5,11 ugyan azt mondja: „a sötétség gyümölcstelen cselekedetei”, de nyilvánvaló, hogy itt a jó gyümölcsöket hiányolja az apostol, amelyeket az Ef.5,9-ben sorol fel, illetve a Galata levélben – lentebb idézzük.

Elgondolkoztató, amit a Máté evangélium alább hozott igéi mondanak, illetve a János evangéliumbeli versek, tudniillik, hogy aki nem hoz jó gyümölcsöt, azt a fát kivágja, lemetszi az Úr. Tehát újra és újra csak arra buzdítalak, hogy ne sántikálj kétfelé, mert csak EGY ÚT VAN, amely a mennybe visz! A bűnből meg kell térni, a sötétség cselekedetit el kell hagyni, és meg kell erősödni az Úrban, az Ő hatalmas erejében – a Szent Szellem ebben segítségedre lesz, ha eldöntötted, hogy Jézust követed!

Az Úrnak azonban van egy fantasztikus ígérete, hogy ha kapcsolatban maradsz Vele, a világosságban jársz, és nem engeded, hogy a sötétség hatalmat vegyen az életedben, akkor Ő bevégzi, amit elkezdett, mert Ő az Alfa, és az Omega, hitünk kezdője, és bevégzője!

Máté 7:17 Eképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Máté 7:18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Máté 7:19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
Máté 7:20 Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Máté 7:21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Máté 7:22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
Máté 7:23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Máté 7:24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:
Máté 7:25 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
Máté 7:26 És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát:
Máté 7:27 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Ef 5:9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
Ef 5:10 Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
Ef 5:11 És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
Ef 5:12 Mert amelyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
Ef 5:13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság.

Gal 5:19 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
Gal 5:20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,
Gal 5:21 Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Gal 5:22 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Gal 5:23 Az ilyenek ellen nincs törvény.
Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
Gal 5:25 Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.


Itt pedig olvashatsz egy írást a keresztény ember gyümölcseiről.




Olvasónk küldte:
Karácsony után történt, hogy elkaptam a náthát. Feküdtem az ágyban, magas lázam volt, a belsőm pedig haldokolt. Úgy éreztem, mintka valami komoly betegségem lenne, pedig nem volt az. Pont akkor, olyan filmet néztem a tévében, amit nem kellett volna. Egy nőnek rákos daganata volt, és haldoklott. Nekem is nagy fájdalmaim voltak, lelki és testi szinten is.

Egyszer csak befordultam a fal felé, és az Úr szólt hozzám. Azt mondta: Kelj fel, meggyógyultál, már nem vagy beteg!

Akkor minden erőmet összeszedtem, és felkeltem, 39 fokos lázzal. Éreztem, hogy minél többet beszéltem és mozogtam, annál inkább hagyta el a testem a betegség. Utána, kb. 30 perc múltán annyival jobban éreztem már magam, hogy elmentem sütit sütni. Azt azért elárulom, hogy előtte nem igazán jeleskedtem a konyhában, akkor pedig kimentem és sütöttem .... még én is meglepődtem. Dicsőség az Únak!

Engem egy náthából kigyógyított, biztos vagyok benne, hogy másokat is meg fog gyógyítani! Mert Krisztus a kereszten eltörölte a mi bűneinket és betegségeinket egyaránt! Ámen.




Egyik éjjel álmomban egy hídon kellett átmennem, s a távolban kimondhatatlanul gyönyörű táj várt. Tudtam a bensőmben, hogy valami szép és nagyon jó vár a híd túloldalán. Ez egy ívelt híd volt, és alatta nagy szakadék tátongott, s benne valószinűleg tűz égett, de csak a fénye látszott. A szakadékból furcsa, félelmetes hangok hallatszottak. Sokan mentünk a hídon, és sokan nem mertünk lenézni, hanem csak előre, felfelé nézve haladtunk, tekintetünkkel megcélozva a túloldalt. Viszont jónéhányan voltak, akik lenéztek. Ezek közül többségük azonnal megállt, és nem tudták folytatni útjukat. Mások, ahogy lenéztek, elestek, fetrengtek a földön, és fekve is maradtak - nem tudtak tovább menni.
A híd közepén jártam, amikor felébredtem.
L. Kati

(Számomra a szimbólum egyértelmű: Isten gyermekeként mindnyájan úton vagyunk a menny felé, és ha e világ dolgaira vagy a problémákra, nehézségekre, körülményekre (azaz a láthatókra) nézünk, lefelé, azok elvonják a figyelmünket az örökkévaló célról, s abban a pillanatban megállunk, vagy el is esünk. Tehát ne nézzünk lefelé! Végig csak az Úr Jézus Krisztusra függesszük a tekintetünket, mert kizárólag így juthatunk előre az úton, és érkezhetünk be a célba.

4Móz 21:9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

Ján 3:14 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. - Kegészítést írta Orbánné K. Anikó)



Vissza a lap tetejére>>



Helyreállt házasság

Á. András írta Nyíregyházáról:
2005 decemberében tértem meg. A feleségem már egy évvel korábban ezt megtette - láttam, hogy az életében munkálkodik az Úr, és azt mondtam magamban: biztos van Isten, mert ha ő megváltozott, akkor azt senki más nem tehette, csak Isten. Ezért megtértem én is, és hamar kiderült, hogy Isten vissza akarja adni a házasságunkat! És az első szülött fiamat is, aki most volt 9 éves. Innentől kezdve hamar felpörgött minden, úgy a sátán, mint és Isten részéről. De akkor és most is, ezekben a napokban is Isten győzött. Mert kimondta, hogy ez meglesz! És megvan. A sátán meg hogy mit beszél, azt üzenem, hogy mindenkinek fogja is mondani a magáét, de LE VAN GYŐZVE Jézus vére által!

A bizonyságunkhoz hozzá tartozik, hogy ezek a dolgok nem egészen egy év alatt történtek meg. Isten megajándékozott a következő dolgokkal: saját lakás, autó, anyagi biztonság, stb. Korábban egyik napról a másikra tengődtem, a cigi stb. elvitte a pénzünket, az ördög ellopta a dupla bevételeimet is. Mindenki láthatja a környezetünkben, hogy Isten van jelen az életünkben. És ezt gyakran világi emberek is elismerik! Akik korábban ismertek minket, csak néznek és bámulnak!

Mindenkinek azt üzenem: bízd az Úrra a te dolgaidat, és végbe mennek! Gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kérését!



Vissza a lap tetejére>>



Bizonyítékok

U. L. Tamás vallomása: Vannak problémák, melyek felettünk állnak, de mindig van remény

A rátalálás

Dolgok, amiket Isten tett. Események, melyeket saját kezével formált. Imádságok, melyekre Ő maga adott választ. Olyan tények ezek, melyeket sokan képtelenek feldolgozni, ugyanakkor emberek millióinak az életét határozzák meg nap, mint nap. Mint például az enyémet is. Íme néhány szemelvény ezekből:

Körülbelül 1992-ben történt. Azon az estén is a haverokkal voltam. Hogy mit is csináltunk? Nem tudom. Valószínűleg ugyanazt, mint máskor: zenét hallgattunk, dumáltunk, s talán ittunk is. Mikor hazaértem, fáradt voltam, s fürödni készültem. Szokásomhoz híven, egy futó pillantást vetettem a tükörbe, mely pillanat kicsit elnyúlt, majd egyre hosszabbá és hosszabbá vált. Ahogy ott álltam, elkezdtem tűnődni azon, hogy milyen üres és értelmetlen is valójában az életem. Bulik, haverok, munka és valami mégis nagyon hiányzik.

Nem a szerelem, hanem valami élő, boldogságot, békességet adó szeretet. Éreztem, hogy annyi minden van ezen a világon, ami szép és értékes dolog. Bolygók, galaxisok, hegyek, folyók, drágakövek a föld mélyén, az égkékje a fű illata és valakinek, én a szürke, hétköznapi ember, mindennél, de mindennél drágább vagyok. Nem tudtam ki az a személy, de abban biztos voltam, hogy ha létezik, akkor mindenképp meg akarom ismerni.

Ettől az estétől kezdve, egy hosszú ideig kutatásba kezdtem. Kerestem azt az érzést, amit akkor és ott éreztem és azt a személyt, aki engem ennyire szeret. Évekig tanulmányoztam az ufológiát, a fehérmágiát, a természetgyógyászat különböző ágait és mindvégig az igazságot kerestem. Nem elégedtem meg fél igazságokkal.

Egy este, az egyik gyülekezetben, a következő bibliai üzenetet hallottam: „Jézus mondja: - Én vagyok az út az igazság és az élet.” Azonnal tudtam, nem kell tovább keresnem, haza érkeztem. Több mint kétéves kutatásom során, soha senki nem állította magáról, hogy ő az igazság. Az a személy, akivel aznap este találkoztam, nem volt más, mint Jézus. De hiszen őt legalább kétezer évvel ezelőtt megölték, keresztre feszítették és meghalt! Csak sokan elfelejtik, hogy három nap múlva feltámadott és ma is él! Ő maga mondja, hogy: magam fogom megkeresni, és elhívni az embereket, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Téged most hív, ez által a levél által! Nincs itt semmiféle agitálás, egyetlen közösséghez, szektához sem. Ez csupán egy bizonyíték arról, hogy Ő mit tett az életemben.

A megmenekülés

Már este volt, sötétedett. Így hát, mint annyiszor, most is elindultam a buszmegállóba, hogy a húgomat hazakísérjem. Ahogy mentem az úton, az egyik udvarból, egy nagytestű kutya rohant felém vicsorogva, ugatva. Tudtam, ha nem akarom, hogy elkapjon, gyorsítanom kell a tempómon. Nem igazán szoktam megijedni szabadon kószáló kutyáktól, de ez most valahogy más volt. Úgy éreztem, jobb lesz, ha imádkozom, hogy Isten maga vigyázzon ránk, hazafelé menet. Így is tettem magamban és kis idő múlva, már visszafelé jöttünk. Közben már előre figyelmeztettem a testvéremet, hogy mire számíthat az úton.

Mikor aztán ahhoz a helyhez értünk, a kutya újra támadott. Még agresszívabb volt, mint az előző esetben és szinte megvadulva rohant felénk. Sem azelőtt, sem pedig azóta, nem támadott rám állat, ilyen elszántsággal. Már azt terveztem, mit teszek majd, ha odaér hozzánk, bár nem láttam túl sok esélyt, hogy ép bőrrel megússzam a találkozást. Már csak a kövesút volt közöttünk, mivel mi az utca másik szélén gyalogoltunk, s a távolság villámgyorsan fogyott. Váratlanul, egy gyorsan közeledő autó hangját hallottam hátam mögött. Nem tudtam, honnan került oda olyan hirtelen, de nem is volt időm ezen gondolkodni. A következő pillanatban ugyanis, egy csattanás, egy fékcsikorgás és egy elhaló nyüszítés hallatszott pont mellettünk, körülbelül, egy-másfél méterre. Alig akartam elhinni a megmenekülésünket.


A meglepetés

December elején elvállaltam, hogy részt veszek egy bábjelenetben, melyet karácsonyi csomagosztás kíséretében fogunk előadni a gyerekeknek. Próba próbát követett, majd hamarosan mosolygós, kíváncsi arcok elé kerültünk, szolgálatunkkal. Miközben a paraván mögött gyönyörködtem a megelevenedő bábokban, megjelent előttem egy emlék. Néhány évvel azelőtti önmagamat láttam, amint bőrdzsekiben, katonabakancsban, tőrkéssel az oldalamon sétáltam az utcán. Arcomról és szemeimről sütött a gyűlölet, amit az emberek iránt éreztem. Kigúnyoltak, megvertek, kinevettek és nekem ez volt a válaszom, környezetem viselkedésére. Hadat üzentem a világnak és igyekeztem is kimutatni, ahogy az emberek iránt éreztem.

Senki sem gondolta volna akkor, legkevésbé én, hogy hamarosan kisgyermekek előtt fogok bábozni, azért, mert szeretem őket. Én magam sem gondoltam volna, hogy valaha az életben, még szeretni tudok majd valakit. Isten csodája ez is, mint sok más dolog az életemben.


Fontos vagyok a világmindenség Urának


Gyermekkoromban, a szüleim sokszor ittak, és az ilyen napokat rendszerint hosszú éjszakák követték, veszekedésekkel, verekedésekkel kettejük között, öngyilkossági kísérletekkel és nem egyszer előfordult, hogy kisgyermekként az éjszaka közepén, pizsamában kellett menekülnünk otthonról, nehogy komolyabb bajunk essen. Ezek az események mindig megviseltek, és egészséges szülőkép nélkül visszahúzódó lettem már az óvodában, majd később az iskolában is.

Agresszívabb, erősebb társaim látták ezt és tudták, hogy könnyű préda vagyok, így folyamatossá váltak a cikizések, verések, megalázások. Ezek csak rontottak a lelkiállapotomon, később depressziós lettem és tizenéves koromban már az nyújtott örömet számomra, ha a saját véremet láttam folyni. Vagdostam a kezeimet és élveztem a fájdalmat. Legalább magamnak bizonyítani tudtam, hogy erős vagyok, ha másokkal szemben ez nem is ment.

Belül fájt a lelkem, nem tudtam feldolgozni a múlt fájdalmait, melyeket újabbak és újabbak követtek. Nem volt számomra kiút, a jövőmet is sötétnek és kilátástalannak hittem. Ilyen állapotban ismertem meg Isten szeretetét. Az, hogy valaki, ennyire szeret engem, és fontos vagyok számára, ráadásul nem is akárkinek, hanem a világmindenség Urának, olyan lelkierőt adott, hogy szép lassan elkezdett megváltozni a gondolkodásmódom. Többé már nem önmagam és a lelki fájdalmaim körül forogtak a gondolataim, hanem azon járt folyton az agyam, hogyan is tudnék még közelebb kerülni Isten szeretetéhez.

Többet akartam belőle, mindig többet. Azóta már nem vagdosom a kezeimet, hiszen tudom, hogy ezzel szomorúságot okozok Istennek, aki annyi jót tett velem. Már nem vagyok depressziós, hanem célja, értelme van az életemnek és hiszek benne, hogy még jobb és boldogabb jövőt tartogat számomra Isten.

A vallás és az élő hit

Még nem ismertem Istent és az Ő szeretetét, mikor egyszer találkoztam egy lánnyal, aki sokat beszélt nekem Istenről. Így utólag visszagondolva, nagyon jól csinálta, de egy valamit ő sem tudott legyőzni bennem. Azt a hideg, templomos képet, ami mindig megjelent előttem, valahányszor meghallottam azt a szót, hogy Isten. Nem akartam vasárnapról vasárnapra kötelező jelleggel végigülni egy hideg légkörű ceremóniát, ami semmit nem mond nekem, s a templomból kilépve ugyanolyan hiányérzet legyen a lelkemben, mint mikor beléptem. Isten gondolatával még úgy ahogy meg tudtam volna barátkozni, de ezektől a dolgoktól borsódzott a hátam. Akkor még nem, de most már tudom, hogy amitől annyira irtóztam, az az üres vallásosság volt, mely eltakarja az emberek elől Isten valóságos arcát. Arra pedig nem volt semmi szükségem, hisz úgy is elég távol voltam Istentől.

Az, hogy e pár sort írom, azt bizonyítja, hogy végül Isten ereje győzedelmeskedett az életemben és nem egy vallást ismertem meg csupán, hanem Őt magát, az élő Istent. De nem ott és nem akkor. Sok kemény harcot kellett megvívnom ahhoz, hogy ráébredjek, Isten és a vallásosság, nem ugyanazt jelenti. Így, utólag látom csak igazán, micsoda felelőssége van az egyházaknak abban, hogyan mutatják be a világnak Isten arcát. Egyáltalán azt mutatják-e be? Az Ő szeretetét, hűségét, szelídségét, bűnnel szembeni határozottságát, vagy az egyszerű kívülálló számára érthetetlen, kánaáni nyelvezetű összejöveteleket, műsorokat, hideg, méregető pillantásokat és a közömbösséget mások problémái iránt. Minden szavunkkal, mozdulatunkkal harcolnunk kell bátran, de alázatosan. Szelíden, de nem megalkuvóan. Erővel, de nem lenézve senkit. Úgy, hogy meg tudja ez a világ, hol van Isten ereje!

Mindannyiunknak lehetnek problémái az életben. Hol kisebbek, hol nagyobbak. Egészségi, anyagi, vagy családi, megoldhatók, vagy megoldhatatlannak tűnők. Egy biztos. Már több mint tizenkét éve ismerem Jézust és kijelenthetem, sosem hagyott cserben. Itt, a helyszűke miatt, csak néhány dolgot említhettem, de hidd el, a legkilátástalanabb helyzetekből húzott már ki engem. Rád is ez a sors vár és egy szebb jövő, csak mondd el őszintén ezt a kis imádságot!

Istenem! Tudom, hogy eddig nélküled éltem, a saját fejem után mentem és sok bűnt elkövettem. Tudom, hogy te azért haltál meg a kereszten, hogy ne nekem kelljen meghalnom - pokolra jutnom - a bűneim büntetéseként. Mert a bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka örök élet a Krisztus Jézusban. Uram! Én akarom ezt az örök életet a mennyben és akarom a bocsánatodat. Köszönöm, hogy nálad mindig van újrakezdés. Köszönöm, hogy a gyermeked lehetek, mert Jézus vére megtisztított engem. Ámen!



Vissza a lap tetejére>>





Dr. Gy-né Mária bizonyságtétele:
Négy éve, március 4-én arra ébredtem, hogy elvitték a házunk elől a piros kis Marutimat. Hitem szerint, mi sáfársággal bízattunk meg minden területen, és én nem voltam jó sáfár, mert elhagytam a kulcsot, valahol a kocsi közelében. És másnap valószínűleg azzal a kulccsal elvitték az autót.
Akkoriban 8-10-en összejártunk imádkozni, így másnap az Úr elé álltunk és arra kértük, hogy mivel egy csodálatos Krisztust dicsérő kazetta volt a magnóban, a kocsi tolvajok hallgassák meg, térjenek meg és hozzák vissza a kocsit. Később is folyamatosan imádkoztunk ezért, de ahogyan telt-múlt az idő, lassan elfelejtődött.

A házban mindenki azt kérdezte, hogy volt-e casco biztosításom, de nem volt. Mondtam nekik, hogy nem baj, mert az Úr jobban tud vigyázni az autómra, mint a csaco. Miért – kérdezték – visszahozták a kocsidat? Mondom, még nem, de tudom, hogy megvan. És amikor csak megkérdezték, mindíg azt válaszoltam, hogy nem tudom még hol, de a kocsi megvan. Az egyik lányom is a szememre vetette, hogy mindig azt mondom, hogy az Úr vigyáz rám és nem lehet semmi bajom. Hol van akkor most az autó? Neki is azt válaszoltam, hogy nem lehet bajom, de ha mégis bajba kerülnék, az Úr onnan is kihoz, az autó pedig megvan, csak még nem tudom hol.

A héten azután az történt, hogy bár kedden szoktunk közösen imádkozni, két testvérnő csütörtökön váratlanul betoppant azzal, hogy imádkozzunk. Az Úr elé álltunk és az Úrnak olyan erős jelenléte, az örömnek olyan kenete vett körül bennünket, hogy elkezdtünk rázkódva nevetni. Egy kívülálló biztosan meglepődött volna, de valami csodálatos érzés volt, és annyira tele lettem örömmel én is. Pénteken elmentem bevásárolni, és amikor hazaértem, még éppen annyi időm volt, hogy a romlandó árukat beraktam a hűtőbe (az Úrnak még ilyen apróságokra is gondja van), amikor csörgött a telefonom. XY rendőr százados vagyok, asszonyom, legyen szíves jöjjön a kocsijáért! Hová? – kérdeztem. Megmondta a helyet, alig háromszáz méterre a lakásomtól. Összekaptam a papírokat, mert már lezárták a nyomozást és a rendőrök azt mondták, jobb, ha lemondok a Marutiról, mert azt már biztosan szétszerelték és eladták alkatrésznek. De nekik is azt mondtam, hogy az enyémet nem szerelték szét, hanem várom, hogy visszajöjjön! Csak néztek rám sajnálkozva. Később kaptam egy határozatot, hogy kivonták a forgalomból, de arra is azt mondtam, hogy nem baj, majd ha előkerül, újból visszahelyezzük, mert én az Urat kértem. És azt mondta az Úr Jézus, hogy amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek!

Összekaptam a papírokat és fél tizenkettő tájban elmentem a kocsihoz, de olyan öröm volt bennem, hogy nem is tudtam a rendőrökhöz szólni, csak körbeszaladgáltam a kocsit, és hallelújáztam! Dicsőség Istennek, ki találta meg a kocsit? – kérdeztem. Annyira örültem, hogy végül a rendőrök is elkezdtek nevetni. De nem kinevettek, hanem rájuk ragadt az örömöm. Az egyik beült, hogy végignézze, milyen kár keletkezett benne, és azt mondta, hogy az akkumulátor biztos le van merülve. Dehogy van – mondtam. Benzin se lesz benne. De lesz! Biztosan el sem indul! Dehogynem indul, az Úr vigyázott rá! Elfordította a kulcsot, a motor azonnal beugrott. Hát ez úgy megy, mint egy Schaffhausen! Kiderült, hogy akik elvitték, körülbelül nyolcszáz kilométert mentek vele, de tankoltak is, úgyhogy majdnem ugyanannyi benzin volt benne, mint előtte.

Aztán előkerült egy másik rendőr, aki a jegyzőkönyvet írta. Elég morcos ember volt, rám se nézett, egy ilyen öregasszonnyal nem is foglalkozott. Aztán kérdezte, ki a tulajdonos? Mondtam: én! Bemutatkoztunk. Na, azt mondta, jöjjön velem. Hát én végig hallelújáztam, úgy, hogy ő is megenyhült, nevetett és nagyon kedves lett. Megírta a jegyzőkönyvet, sőt még szerzett egy olyan szerelőt is, aki kicserélte a gyújtáskulcsot, mert az eredeti kulcs változatlanul ott volt azoknál, akik elvitték.

A rendőrök meg ott álltak az autó mellett és nem bírtak elmenni, mert azt mondták, hogy ilyet még nem láttak, a kocsin nincs semmilyen sérülés, semmit nem vittek el belőle, még a magnó is benne van, egyedül a dicsőítő kazettát vitték el… A rendőrök meg azt mondták, hogy nem értik, mire kellett nekik a dicsőítő kazetta?! Mondom, meghallgatták, megtértek és visszahozták a kocsimat, de a kazettát magukhoz vették, mert most már állandóan akarják az Úr Jézus Krisztust dicsőíteni. Mit nem lehet ezen érteni? Pontosan ezt kértem az Úrtól, és meg is kaptam.

Befejezésül még annyit, hogy a házban megint elkezdték kérdezgetni, hogy mi van a kocsival, pedig már régóta nem érdeklődtek. Úgyhogy elmondtam nekik, hogy visszakaptam a kis Marutimat, és persze teljesen el vannak képedve. Mondtam is nekik, hogy jöjjenek el velem a gyülekezetbe, és meg fogják érteni, miről beszélek. Remélem, eljönnek.

Ebből az esetből is megértettem, hogy milyen hasznos az igaz buzgó könyörgése. Az Úr azt mutatta nekünk, hogy amikor összejövünk egy szellemben imádkozni, az olyan védelmet ad, amin az ellenség nem képes áthatolni. Mint a római katonák egész testet befedező pajzsa. Amikor Pál apostolt megkövezték, a tanítványok körbevették és ő felkelt, mintha misem történt volna. Létezik azonban lelki, szellemi értelemben vett megkövezés is, és ha a testvérek körülvesznek és imádkoznak, akkor fel tudsz kelni. De ha nincs körülötted egy gyülekezet, testvéri közösség, akkor könnyen előfordulhat, hogy ott maradsz fekve.



Vissza a lap tetejére>>


Ha olyanok nem lesztek,mint a gyermekek...Mt18,3

A gyermeki hit

L. Kamilla Érdről küldte:
Elmentünk a szüleimmel meg az öcsémmel fogszabályzásra. A szüleim a lépcsőn mentek fel az emeletre, én és az öcsém pedig lifttel. Egyszercsak megált a lift, és mi beszorultunk. De imádkoztunk és az Úr meghallgatott minket - a lift elindult!




Jóel 2:28 "És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak."

Egy érdi testvérnő, L. Árpádné látomása, amit a napokban kapott:
Ma is – ahogy mostanában mindennap – egy órával korábban keltem, hogy imádkozzam, és az orgonámon játszva hangosan dicsérjem az Urat. És csak ezután indultam munkába.

Egy Budapest melletti kisvárosban lakom, távolsági busszal járok be fővárosi munkahelyemre. Ahogy leültem az egyik ülésre, hallottam egy hangot amely azt mondta: „az én népem keveset imádkozik”. Szétnéztem, hogy ki szólt, de senkit nem láttam, aki velem akart volna beszélni. Ekkor behunytam a szemem, mert arra gondoltam, hátha az Úr akar valamit mondani. Így is volt, mert a hang folytatta: „imádkozzatok minden emberért, mert én azért jöttem, hogy életetek legyen. És nem örülök a meghaló halálának, hanem hogy megtérjen és éljen”.

Akkor hirtelen egyenruhás, harcoló sereget láttam, akik sötét szörnyekkel viaskodtak, és ahogy a kardjuk egy-egy szörny fejét levágta, az abban a szempillantásban teljesen megsemmisült.

Majd szemeim előtt megjelent egy füstös kocsma, ahol emberek ültek, és ittak. Egy ember sörös üveget tartott a kezében, és ahogy ivott, láttam, ahogy a sör buborékjaiban apró szörnyek, nagy fogakkal kerültek le a gyomrába, kényszerítve ezt az embert hogy újabb- és újabb üveggel igyon. Ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy a sörös üveg oda van láncolva a kezéhez.

Másvalaki egyik cigarettáról gyújtott a másikra, és benne szintén egy szörny volt, akinek a szájában füstölt a cigaretta.

Majd láttam egy embert, aki a szekrényéből elővett egy dobozt, és a benne lévő pénzt számolgatta.

Azután újabb helyszíneket láttam: egy gyülekezetben sokan dicsérték az Urat, majd utána mindenki ment, és tette azt, amit előtte. Egyikőjük sietett a számítógépéhez, azt bámulta, miközben verte a billentyűket. Amikor fel akart állni, mellette egy hatalmas sötét alak újra-és újra visszanyomta a székébe, a számítógépe mellé kényszerítve.

Megint másvalaki hazaérve azonnal a TV elé ült, és kapcsolgatott egyik adóról a másikra. Amikor fel akart állni, nem tudott, mert mellette is egy sötét árny tornyosult, és nem engedte felállni.

Egy másik ember lakásról lakásra járt, és híreket hordott. Ittak, diszkóztak és örültek, a mellettük lévő sötét alakokkal együtt.

Egyszer csak láttam valakit, aki hazasietett és főzni kezdett, de eközben is imádkozott. Majd láttam kis csoportokat, akik állandóan imádkoztak. De ők nagyon kevesen voltak. Ezután két út tárult a szemem elé: egy széles út, amelyen igen sok ember sietett valahova, és egy keskeny, amelyen az imádkozó emberek mentek.

Akkor így szóltam az Úrhoz: Uram, én most dolgozni megyek, a munkámat kell végeznem, és nem tudok ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Akkor nyomatékosan azt mondta az Úr: "szüntelenül imádkozzatok!" Eközben a munkahelyemhez értem, és ahogy a lépcsőkön mentem fel az irodámba, eszembe jutott, hogy amíg felérek, addig is van időm imádkozni. Sürgető vágyat éreztem, hogy járjak közben az itt dolgozó emberekért, és ezt is tettem.

Az Úr közbenjárókat keres, hogy megmentse az elveszetteket. Az idő közel van!

Szorosan a témához kapcsolódik Rod Parsley: Kész vagy az elragadtatásra? című prédikációja. ide kattintva olvashatod




Klára nevű olvasónk küldte:
Igen, velünk tényleg csodát tett Isten! Kb. 3 éve Glória lányomnak arcidegbénulása volt, ami miatt az egyik szeme most is kisebbnek tűnik, mint a másik. Ez nem tetszett nekem, és nem hagyott nyugodni, úgyhogy vittem további vizsgálatokra, ebből kiderült, hogy a vérét a borellia burgdorferi vírus támadta meg, ami lyme kórt okoz, és ennek a vírusnak a kihalásáért kellett küzdeni. 2006 december végén jártam vele kb 2 hétig minden nap a kistarcsai kórházba vénás antibiotikum injekcióra, és kértem imát érte többször a sokima@hit.hu-n. Most decemberben volt a lányom utolsó vizsgálata, ami szerint Glória mikrobiológiai szempontból is gyógyult, további vizsgálatokra nem kéri a specialista, és panaszai, tünetei nincsenek. Dicsőség az Úrnak!!



L. Árpádné (teljes név a szerkesztőségben) küldte az alábbi bizonyságot:

2007. december 27-én autómmal a 4-es főúton jöttem haza vidékről. Előre bocsátom, hogy amikor elindultam, végignéztem az autót, és a világítást, a gumikat is rendben találtam.

Az autómmal úgy 110-120 km-es sebességgel haladtam, amikor egy hang szólt hozzám, hogy lassítsak, mert baj fog érni. És már láttam is az autómat, ahogy egy kanyarban kicsúszik, megpördülve zuhan az árokba, és én ott maradok. Arra gondoltam, nem halhatok meg, hiszen vár az idős édesanyám otthon, no meg hát az unokáimnak is hiányoznék.

Lelassítottam hát 70-80 km-es sebességre, és közben a 91. Zsoltárt kezdtem megvallani hangosan. Amikor odaértem, hogy „az Úr az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek minden utamon, kézen hordozzanak engem, hogy meg ne üssem lábaimat a kőbe”, az autóm hirtelen irányíthatatlanná vált, nem vette be a kanyart, és egyenesen a mély és széles árok felé csúszott, majd éppen az árok szélén megállt. Az első kerék füstölt, a hátam mögött pedig igen nagy sebességgel mentek az autók, úgyhogy jó ideig ki sem tudtam szállni, hogy megnézzem, mi is történt. Igazán Isten gondviselő kegyelme volt, hogy nem jött nekem hátulról senki!

Mikor sikerült kiszállnom az autóból, láttam, hogy az első kerék defektes lett, és valószínűleg a fékezéstől úgy felforrósodott, hogy füstölt a gumi. Az Urat kérdeztem: Uram, most mi lesz? Mit tegyek? Elővettem az emelőszerkezetet, a pótkereket, a kerékkulcsot, kitettem az elakadást jelző háromszöget (tehát amit ilyenkor fizikailag kell csinálni), és készen voltam arra, hogy lecseréljem a kereket, ha már így megúsztam a dolgot.

De persze nő létemre a kerékcsavart nem tudtam fellazítani sem, nemhogy kicsavarni. Álltam az út mellett, és próbáltam az Úrra koncentrálni, remélve, hogy most sem hagy cserben, és próbáltam behatárolni, merre is járhatok, mert körülöttem havas szántóföld volt csak látható. És akkor felismertem, hogy a legközelebbi város Albertirsa, ahol van ismerősöm, aki segíthet. Így is történt, felhívtam a mobilon, kiderült, hogy teljesen véletlenül otthon van, és a segítségemre indult. De mire letettem a telefont, az Úr küldött egy angyalt segítségül egy fiatalember személyében, aki kicserélte a kereket, pont mire az ismerősöm megérkezett, aki elvitt a legközelebbi gumishoz (amit én egyedül nemigen találtam volna meg, mivel nem esett útba, és nem tudtam a létezéséről) hogy ne mankókerékkel kelljen a még közel 100 km-t megtennem hazáig. Ráadásul mindezért csak 1300.- Ft-ot kellett fizetnem!

Már otthon meséltem a történteket, mikor végiggondoltam, hogy milyen sokan meghalnak, felborulnak az utakon az első kerék hirtelen defektje miatt, tehát rajtam újra megnyilvánult Isten hatalmas kegyelme, szeretete, gondviselése, törődése. Ő hallható módon előre figyelmeztetett, megmentett, és a rosszat is jóra fordította. Arról nem is szólva, hogy valóságosan megtapasztalhattam, átélhettem hogy Isten beszéde mennyire valóságos, azt az Igét, amely azt mondja:
„az Úr az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek meg minden utadban, kézen hordozzanak téged, hogy meg ne üssed lábaid a kőbe.” Hiszen így is történt!

Másnap egy újság került a kezembe, amelyben egy hasonló bizonyság volt leírva, annyi különbséggel, hogy aki szinte ugyanezt átélte, egy 16 éves fiatalember volt, akit az Úr arra vezetett ezen keresztül, hogy megvizsgálja magát, vajon készen áll-e arra, hogy az Úr elé álljon. Hát, bizony ez engem is komolyan elgondolkoztatott.



Vissza a lap tetejére>>




Sz. Zsuzsanna (teljes név a szerkesztőségben) küldte be az alábbi bizonyságokat:

Az Úr sokszor beavatkozott az én, és a körülöttem élő hívő emberek életébe, és átéltünk csodálatos gyógyulásokat, és anyagi szabadulásokat is.

Két gyógyulásról írok most:
Évekkel ezelőtt Zoli fiam tüdő-és mellhártyagyulladást kapott. Amikor a vérsüllyedése 125-re emelkedett, be kellett vinni a Budai Gyermekkórházba. Egy hétig nem tudták lejjebb vinni a süllyedést, semmilyen gyógyszer nem hatott.

Ekkor jött a vasárnap. Az Istentisztelet végén odavittem Zoli pizsama felsőjét és a kispárna huzatot az egyik presbiternek a gyülekezetben, és imádkoztunk felettük, ahogy az Apostolok cselekedeteiben is le van írva. Eközben éreztem a Szent Szellem szelét az ujjaim között járni. Megköszöntem az Úrnak a fiam gyógyulását.

A holmikat azonnal bevittem hozzá és elmondtam, hogy ezek Isten gyógyító kenetét hordozzák az ima által. Ő azonnal felvette és kérte, hogy rögtön húzzam át a kispárnát is. Két nap múlva 95, negyedik nap pedig már csak 65 volt a süllyedése. Ekkor már nem fért a bőrében, úgy ficánkolt, "kénytelenek" voltak haza engedni. Pár nap után teljesen egészséges volt!

Dicsőség Istennek a Zoli gyógyulásáért, és a hitéért!

Más:
2001. december 16-án elestem a munkahelyen. Medencecsont és szeméremcsonttörést szenvedtem. Nagy fájdalmakat éltem át. December végén az ATV, a Vidám Vasárnap közvetítésében Németh Sándor lelkész említette, hogy imádkozni fog a betegekért. Zoli fiam azonnal kapta a telefont és nyomta a számokat, majd a kezembe a kagylót, hogy imát kérjek.
A közvetítés végén imádkoztak értem is, s én közben zokogtam, és még utána is sokáig. Hálát adtam az Úrnak a gyógyulásomért és dicsértem Őt. Attól a naptól kezdve szó szerint, naponta feleződött a fájdalom. A következő héten a telefonban elmondtam a bizonyságomat. A balesetet követő ötödik héten már személyesen ott voltam az Istentiszteleten! A hatodik héten pedig teljesen meggyógyultam!
Dicsőség ISTENNEK!!!




Vissza a lap tetejére>>






Ha neked is van bizonyságod arról, amit Isten tett veled, kérlek ne habozz, írd meg és küldd el itt!

Az Ön e-mail címe:

Üzenet:



Bookmark and Share








Örülünk, ha felteszed a fordításainkat, cikkeinket, egyéb anyagainkat a saját weboldaladra, blogodra, de kérésünk, hogy a hivatkozást is tedd fel ezzel együtt. Ez így becsületes. Köszönjük! Isten áldjon!

Új facebook oldal: Bővített Biblia.

Új blog: Bővített Biblia.

Saját blog: Minden lehetséges

Minden Lehetséges

Névjegy létrehozása


Ezek a te adataid:
IP








MEGJELENT: hOGYAN GYÓGYULTAM MEG A RÁKBÓL? c. könyv, és sokat mondó Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos hit c. könyve
a Regisztrált tagoknak! Regisztrálj és lépj be.


A tartalomból:

dr. Nasir Siddiki gyógyító evangélista és családtagjainak csodálatos gyógyulása gyógyíthatatlan betegségekből.

Isten mesteri terve az életünkre. Tíz részes sorozat olvasható. Tovább>>

Igék kifejtését olvashatod a Görög Szószedet oldalon

Megalkuvás nélküli hit - egy rendkívüli, kitartást és hitet munkáló 3 részes prédikáció sorozat.Tovább>>

Megtörni a szellemi erősségeket - tanításTovább>>

Szeretnél jobb férj vagy jobb feleség lenni? A Kijelentés oldalon az Efézus levél 5. fejezetében, Tovább>>
és a Bővített Biblia oldalon, az 1 Korinthus 7.fejezetében olvashatsz ezzel kapcsolatban! Tovább>>

NEM FÉLEK - sorozat a KIJELENTÉS oldalon Tovább>>

Isten ostora? oldalon az Ige tükrében a SZENVEDÉS. Tovább>>

Hírlevél archívum áll rendelkezésre Regisztrált tagjainknak, belépés után!Tovább>>

A Bónusz oldalon nagyszerű prédikáció a jó és a rossz útról. A mi döntésünk: áldás vagy átok, élet vagy halál. (Regisztrált tagjainknak.) Tovább>>

Prédikáció oldalon szntén a kétféle útról beszél Jerry Savelle. Tovább>>

Prófétikus álom a Csodák pedig ma is vannak! oldalon Tovább>>

Egy rövid, de ütős prédikáció: "Te valakinek a csodája vagy!" címmel. Tovább>>

Az érett keresztény jellemzőiről olvashatsz a Prédikáció oldalon. Tovább>>

KI VAGYOK KRISZTUSBAN? - a KIJELENTÉS oldalon Tovább>>

Számít az Úrnál, hogy hány éves vagy? -A NAGY VÁLTOZÁS oldalon Tovább>>

Áttörésre van szükséged? Olvasd el "Az áttörés Istene" I-II.részt a Prédikációk oldalon. Tovább>>

Legyőzni a vádlást és önmagunkban való kételkedést - egy győzelmet hozó prédikáció Tovább>>

Aki visszajött a halálból! - A NAGY VÁLTOZÁS oldalon Tovább>>

Az egyik leghatékonyabb szellemi fegyver a 91. Zsoltár, a Bővített Biblia oldalon még sok más bibliai könyvvel együtt. ÚJ az 1 Korinthus levél 15. fejezete, a Feltámadásról!
Tovább>>

"A kemencében" - A kompromisszumok nélküli élet. (Regisztrált tagjainknak.) Tovább>>


Írj a vendégkönyvembe!



Regisztrációhoz kötött
- Hogyan gyógyultam meg a rákból? Hteles bizonyság könyvben!
- Kenneth E. Hagin: Győzelem az ellenség minden erején
- Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos hit? c. könyve
- BÓNUSZ oldal
- Jerry Savelle: A kemencében.
- Heti hírlevél
- Hírlevél archívum

Ha olvasni szeretnéd és még nem regisztráltál, tedd meg. Ha már regisztrált tag vagy, akkor a menüsor alján lépj be a jelszavaddal, és a MENÜSORBAN megtalálod a "Regisztrált tagjainknak" gombot. Most regisztrálok.






Hozzáadom a kedvencekhez


Biblia-Felfedező


BOLDOG NYARAT minden kedves Látogatónak!!! Ha vágysz egy megható, érzelmes és tartalmas filmre egy, nézd meg a www.keletkonnye.hu oldalt, egy kínai fiatal nő megrázó, HITELES élettörténetét. OTT MEG IS RENDELHETED!


BÓNUSZ oldalon egy meghökkentő prédikáció a szeretetről és ítéletről, II. rész. (Első része a Prédikációknál olvasható)

Add a Startlaphoz




Időkép.hu


My Google Pagerank


Counter


15 napos idojárásjelentés



Mindaz, aki hiszi hogy Jézus a Krisztus, Istentől született (1János levél 5,1)